Hajnal
A New York-i hajnal
négy iszap-oszlopon áll
a fekete galamb-vihar
korhadt vízben pancsol.
A New York-i hajnal
végtelen lépcsők alatt nyög
barázdák közt kutat
rajzolt gyötrelem-virág után
Jön a hajnal és senki nem fogadja szájába
mert nincs ott reggel sem lehető remény.
Néha pénzek dühödt rajban
tépik-fúrják az elhagyott fiúkat.
Az első távozók csontjaikban értik
hogy nincs ott éden sem virágtalan vágy;
tudják hogy számok és törvények iszapjába,
mű nélküli játékba, gyümölcstelen verítékbe tartanak.
A fényt láncok és zajok temetik
eredettelen tudomány trágár fenyegetéseibe.
A külvárosban emberek tűnődnek álmatlanul
mint akik most élték túl a vér hajótörését.
