A kisfiú nagyon ügyes volt. Egyszer, amikor még csak 10 éves volt, rajzolt egy kis egeret. Nagyon szép egér lett, el is nevezte Egérnek.
Egérnek volt két kicsi, kerek fülecskéje, hegyes orrocskája, vékony farkincája és hat szál pici bajsza. Gomb szemeivel éppen a kisfiúra nézett a papírról. A kisfiú nagyon szerette Egeret, ezért rajzolt neki kicsi ágyat, amiben alhat, sajtot, hogy ehessen, amikor megéhezik, és kics tálat tele friss vízzel, hogy ihasson amikor megszomjazik. A feje fölé egy szikrázó napocska került, hogy Egér ne fázzon.
A kisfiú nagyon büszke volt a rajzára, sok mindenkinek megmutatta. A kistestvére persze rögtön szét akarta tépni, de nem baj, mert még csak három éves, kicsi, és nem tudja, hogy milyen remekmű Egér. A szüleinek nagyon tetszett, az apukája be is akarta vinni a munkahelyére, hogy kirakja a falra, de a kisfiú nem engedte, mert nagyon szerette Egeret.
Celluxszal felragasztotta a falra, és mindennap nézegette. Először rajzszöggel akarta, de az egyik szög eltakarta volna a napocska sarkát, ezért inkább az átlátszó celluxot választotta.
Minden hétköznap, amikor hazajött az iskolából, leült az íróasztalához, ami fölött lakott Egér, ránézett a kis rajzra, és máris boldogabban állt neki megírni a házi feladatot.
Ez így is ment legalább két hétig, amikor is elfelejtett egy házi feladatot megcsinálni, és egyest kapott az iskolában. A szülei nagyon mérgesek voltak, és szobafogságra ítélték: se tévé, se barátok. A kisfiú nagyon unatkozott, mert miután megtanult mindent másnapra, nem tudott mihez kezdeni. Ezért elkezdett rajzolni. Rajzolt egy nagyon szép kiskutyát, akit el is nevezett Kutyának.
Nagyon szerette Kutyát, rajzolt neki egy tálba friss husit meg csontot, hogy ha megéhezik, ehessen, és egy tálba friss vizet, hogy ha megszomjazik, ihasson. Rajzolt neki egy szép kutyaházat, hogy legyen hol aludnia, és egy szikrázó napocskát, hogy Kutya ne fázzon.
Most már ügyesebben rajzolta a napocskát, és így rajzszöggel tudta felerősíteni a falra Kutyát, pontosan az ágya fölé. Minden este, lámpaoltás előtt, feküdt az ágyán, és Kutyát nézegette. Nagyon szerette Kutyát.
Egér pedig ott porosodott közben az íróasztal fölött. És nagyon szomorú volt, hogy a kisfiú nem törődik vele.
Néhány év múlva a kamasz éppen rendet rakott a szobájában. Elért ahhoz a fiókhoz, amiben a rajzait tartotta. Nagyon nagy rendetlenség volt benne, különböző méretű és színű papírok, beleömlesztve a fiókba, rengeteg rajz állatokról. Kivette a papírokat, és elkezdte nézegetni. Ráakadt egy régi-régi rajzra, amit tíz éves korában rajzolt: egy kisegér volt rajta, kicsi kerek füllel, hegyes orral, vékony farokkal és apró gombszemekkel, amik reménykedve néztek rá: hátha végre rajzol neki egy barátot, hogy ne legyen többé egyedül.
