kicsi vagyok és kiszámíthatatlan, bármelyik pillanatban ott teremhetek a hátad megett, nagyon pisszegve, hogy ne ijedj meg, csak én vagyok.
elbújhatok akár a levelek alatt, de ha akarok, ránövök a fejedre és gomba leszek, vagy levestészta.
szeretek szoknyában járni, pedig olyankor furcsa vagyok kicsit.
néha kicsit gondolkodom.
szeretem az embereket, meg a zenécskét, ami a fülemben szól.
és a padlizsánkrémet, amit az én anyukám tud a legjobban csinálni. és az apukám mindent megjavít. a kistestvérem meg mindent tud.
nem szeretem, ha megkérdezik, hogy mikor lesz az esküvőm, vagy, hogy hogy vagyok.
szeretem érdekelni az embereket és bután pislogni, ha valakire nem figyelek.
mindig álmos vagyok, mert messzire látok, és az fárasztó szokott lenni.
átlátszó is vagyok, de megcsillan rajtam a napsugár.
üveg vagyok az ablakban, meg kilincs a garázskapun.
de csak néha.
***--***
2007.06.23. 15:51 :: Lyrien
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lyrien.blog.hu/api/trackback/id/tr16104378
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
