"Kezdettől fogva leehtnék szerelmes? Vagy talán a szerelmem megelőzte a szerelmem tárgyát? Sőt mi több, ez a szerelem létesítette a tárgyat, és kiragadta a teremtés ködéből. És mi a szerelem? És ugyan ki határozta meg a szerelmet? A meghatározott szerelem nem szerelem többé... És hogyan tudtam beleszeretni Eugéniába, ha voltaképpen nem is ismerem? Az ismeretség csak ezután következik. A szerelem megelőzi az ismertséget s emez megöli amazt. Nihil volitum quin praecognitum. Erre tanított Zaramillo pater. Én azonban az ellenkezőjét hiszem: nihil cognitum quin praevolitum. Az mondják, hogy ismerni annyit jelent, mint megbocsátani. Nem, megbocsátani annyi, mint ismerni. Előbb a szerelem, aztán az ismertség. S hogy szeressünk valamit, elég, ha sejtelmünk van róla, ha csak futólag látjuk. Sejteni valamit a ködben, szerelmi szándékkal. Ezután következik a tökéletes látomás. amikor a ködből vízcsepp, jégeső s hó lesz. A tudomány nem egyéb, mint jégeső. Nem, nem, köd, köd! Oh, ha sas lehetnék s a felhők között tudnék bolyongni! S láthatnám a napot, mint ködös fényt! Oh, a sas! Mit szólnának egymásnak a patmosi sas, amely a napba néz, de a sötétben nem lát s Minerva baglya, amely a sötétben lát, de nem tud a napba nézni."