Szeretném kifejteni röviden, hogy mennyire utálom a füvet. Lécí, senki ne füvezzen. A fű megöli a barátságot. Persze, nem akkor, ha az ember összes barátja együtt füvezik, és ő maga is velük.
Teljesen megfagyaszt mindent maga körül. Csak a füst, amit kifújnak mások. Abba kell belefulladni. És a kellemes légkör is elvész benne. A fűvel nem az a gondom, hogy van, aki elszívja. Hát, tegye. A dohányzás és a gyilkosság is öl, mégsincs semmi kivetnivalóm ellene. Én is gyilkos vagyok, mert csirkét eszem.
A fű más. A fű romba dönt. Ha valaki szívja, de más nem, akkor nem tudnak egymással kommunikálni. Beszélgetni, ha úgy tetszik. De egyszer-egyszer-néha nem is lenne gond. De ha ebből áll ki a nap... Akkor ja.
Nem akarok senki elítélni. De sajnos nagyon jó barátaim mennek tönkre bele. Elveszi az életüket, a lelküket. Pedig csak egy apró zöldség...
Lécí, senki ne füvezzen. Vagy, ha mégis, és nem fogok ott állni mellette.
