... és akkor a sötét Pokolnak azok a démonai, akik már nem szenvedhették a fájdalmat és a szenvedést, kiűzettek egy világosabb helyre. És ezt a helyet elnevezték akkor Mennynek.
Na persze, mondhatnánk. De miért ne történhetett így? Vajon biztos-e, hogy az angyalok buktak le a Pokolba, és nem fordítva?
Sokkal nehezebb elviselni a látványt, hogy mások kibírhatatlan szenvedésen mennek keresztül, mint, amikor mi esünk át ilyen megpróbáltatásokon. Tétlenül szemlélni ártatlanok szenvedéseit, tudva, hogy nem tehetünk semmit, a legnagyobb büntetés. Ártatlanok-e? Lehet... De soha nem biztos. Bűnösök-e, akik lejutnak a Pokolba? Nem lehet tudni. Az előre meghatározott, eldöntött bűn bűnnek nevezhető-e? Talán nem.
Káin és Ábel. Vajon Isten azért nem fogadta el Káin áldozatát, mert előre látta benne a gyilkost - vagy Isten gyilkossá tette Káint azzal, hogy visszautasította az áldozatát? Eleve elrendelés vagy isteni előrelátás-e a bűn? Vajon van-e kiút?
Lehetséges-e, hogy a Pokolnak azok a jóindulatú démonai, akik megvilágosodtak, és rátaláltak a kiútra, felemelkedtek, és megalkották a Mennyet, ahol többé nincs szenvedés és ahol a boldogság szárnyal angyalszárnyakon?
Nem lehet-e, hogy nem a Mennyből hulltak le a démonok, hanem fordítva?
Lehetett-e a Pokolban a térítő háború, amikor a "jó útra tért" angyalok meg akarták győzni gonosz testvéreiket, hogy van más út is, mint kínozni azokat, akik a körülmények áldozataiként lekerültek oda?
Nem lehetséges-e, hogy a Pokol van az égben, és a Menny alattunk, ahová a démonok ledobálták a megtért angyalokat? Vagy ahová ők vetették le magukat elkeseredésükben, hogy semmit sem tehetnek az ártatlan lelkekért.
Talán a Pokol Ura unta meg a gonoszságot, és ismerte be, hogy szebb és jobb világot is elhetnének az általa őrzött lelkek? És így ő maga alapította volna a Mennyet, majd ott uralkodva maga köré gyűjtötte a kínzásban megfáradt, meggyőzhető démonokat, és új Istenként megalkotta világunkat, ahová új lakosokat is teremtett. De a lakhelyváltozás még nem változtat meg valakit teljesen a legbensőkig. Megalkotásukkor kárhoztatja az általa lértehozott emberek egy részét, akikből a bűnösök lesznek, és kacagva végignézi, hogyan keresik a kiutat mocskos kis életükből, hogy aztán Pokolra kerüljenek, mert nem volt más választásuk - és így a Mennyek és Poklok közti egyensúly is fennmarad.
