Nem mozikritikát akarok most írni. Nem vagyok szakértő, sem tudós ebben a témában, még csak egy icipicit sem konyítok a dologhoz. Csak megnéztem a filmet.
Ez az a film, amit nem lehet csak egyszer megnézni. De egyszer mindenképpen muszáj. Moziban. És meghallgatni a zenéjét. Milliószor. És még egyszer...
Frank Miller megint alkotott. Bár, azt hitte volna az ember, hogy a Sin City-nél nem nagyon lehet véresebbet kitalálni. A Sin City is egy olyan film volt, amit vagy nagyon szeret valaki, vagy nagyon nem. Igaz érzelmekről szólt, a brutalitás felszíne alatt. Burtalitás, és nem embertelenség. Embertelen az, aki érzelmek nélkül gyilkol, kínoz; embertelen az, aki nem gondolkodik el a tettén; az embertelen ember nem érez szerelmet, bűntudatot, bosszút.
Csupa-csupa fenséges érzelmek. Olyanok, amit még a magukat remek embernek mondók sem mind tapasztaltak meg. Mert a Bűn Városában mi másért halnak kegyetlen halált, ha nem ezekért az érzelmekért. Nem a halál a lényeg. A film hősei felülemelkednek a hús-vér valón, túllépnek azon, hogy kikkel-mikkel van dolguk, már nem az számít, hogy embert ölnek, vagy csak egy virágot taposnak széjjel - ami fontos, az az indok, a cél, valami transzcendens, valami túlvilági, valami mindennél fontosabb: az érzelmek.
És a 300? Az is ugyanerről szól. Miközben néztem (persze teljesen elalélva a látványtól, a szemeim és a füleim többszörös orgazmuson mentek keresztül), azon gondolkodtam, hogy a spártaiak vajon hősök, őrültek vagy csak "menőznek"? Talán egy kicsit mindhárom...
Igazi hősök, a szó konvencionális értelmében, mert olyan elvekért harcolnak, amiket minden irodalmi műben, buzdító beszédben - minden fontosabb és magasztosabb felszólalásban emlegetnek: szabadság, haza, ember(i)ség. Jön a hódító zsarnok, milliónyi katonájával, és háromszáz hős elállja az útját - győzedelmeskednek, mert hisznek benne. Hisznek a szabadságban, hisznek abban, hogy testükkel-kardjukkal-páncéljukkal megvédelmezhetik hazájukat, hisznek benne, hogy egy magát istennek mondó valaki nem tiporhatja el azt, amiért ők sok-sok éven át dolgoztak és harcoltak. Minden izomrezdülésükben, minden sóhajukban, minden fájdalmas ordításukban ez a hit fogalmazódik meg, ez tör a felszínre, ez az, ami hiányzik a hódító perzsákból.
Nem lehet hőr az, akit rablánc köt - csak egyetlen úton: ha leszakítja azt magáról.
És igenis őrültek voltak a spártaiak. Megvadulva a vér szagától (oh - mennyit emlegetett fordulat!) veszett fenevadként törtek a támadókra, nem érezték a fájdalmat, a keserűséget, a honvágyat. Nem éreztek semmit, gépiesen öltek, szaggatták a húst, törték a csontot, fülük nem hallotta a szenvedők nyögéseit, szemük nem látta a fröccsenő vért, szívük nem dobogott - nem voltak sem élők, sem holtak, csak egyetlen cél létezett: meghalni a győzelemért, de minél több perzsát magukkal rántani.
És meghaltak. De nem a hírnévért, nem a dicsőségért, nem azért, hogy megutassák: így harcol a spártai! Nem és nem. Azért haltak meg, amit szerettek: gyermekeikért, asszonyaikért, testvéreikért, szüleikért. Spártáért. Mert így tartották helyesnek. Mert így szólt a hagyomány. Mert ezt kívánták az isteneik. Mert meghalni hívta őket a király...
Őrült-boldog kacajjal vetették bele magukat a harcba, nem figyelve sérülést, fájdalmat. Egyetlen dolgot nem felejtettek el: mellettük is spártaiak harcoltak, csak rájuk figyeltek. Az ellenséget pedig szinte gépiesen irtották.
A 300 nem történelmi film. Nem is akart az lenni. Pedig viszonylag hiteles, csak a szóhasználat hagy némi kívánnivalót maga után (néha meg-megjelenik a mai szleng), de ez nem zavaró. Képregény-feldolgozásról van itt szó. Frank Miller bácsi belső világának kivetítéséről, ami történelmi hátteren nyugszik, itt-ott meg is egyezik a valósággal, de közben mintha egy babonás harcos elbeszélése lenne. Sok műfaj egyben. Képregény-mítosz-babona-film-regény-forradalmi röpirat. Végre egy jó amerikai film. Ideológia is megvan, látvány is megvan, de egyik sem zavaró, mert olyan értékek jelennek meg, és olyan módon, hogy a vájtfülűek-vájtszeműek is élvezhetik.
"Itt nyugszunk vándor, vidd hírül a spártaiaknak:
Megcselekedtük amit megkövetelt a haza."
