Itt ülök a TIKben, és azon gondolkozok (már persze, ha tudok ilyen korán gondolkodni), hogy miért is vagyok ekkora béna... Balfasz, jobban mondva. Jövök be tesire, félkóma, mint ilyenkor szokott, de a cuccomat otthon hagytam. Ezt azért írom ide fel, hogy ország-világ tudja, mekkora balfasz is vagyok én.
De legalább el tudtam intézni egy csomó okos dolgot. Szereztem kurzuslapra aláírást, engedélyt a tanszékvezetőtől (az itteniek tudják, hogy az mekkora rizikó...), megnéztem időpontokat, és mindjárt megyek könyvet vásárolni könyvcsekkből, egyetem-bácsi pénzén. Meg kicsit az enyémen is, de nem vészes.
Nah, ilyen érdekes napom lesz ma. Este finn zh-t írok, még nem tanultam, de úgyis tudom a felét-kétharmadát, csak át kell nézni.
Meg magamba kéne önteni egy kávét.
Közben rájöttem, hogy teljesen rákattantam erre a blogolásra. Kicsit furcsa érzés, olyan, mintha azt hinném, annyira érdekes vagyok, hogy mindenki rólam akar hallani. Vagy, mintha annyira nem lennének körülöttem emberek, hogy csak a billentyűzettel és a képernyővel (meg néha az egérrel) tudnám megosztani a kis gondolataimat. Vagy, mintha mindig panaszkodnék... Sorolhatnám. Egyik indok szánalmasabb, mint a másik.
Őszintén szólva, szerintem tényleg elég szánalmas ez az internet-mánia az emberek között. Ahelyett, hogy egymásssal lennénk, beszélgetnénk, játszanánk, interperszonális (fúúú de szép szó!) kapcsolatainkat erősítenénk vagy fejlesztenénk stb., itt ülünk a gép előtt és arról írunk, hogy sokkal jobb lenne, ha nem itt ülnénk. De mégis itt ülünk!
Valahogyan vonzza az embert a képernyő. Pedig annyira nem nagy dolog... Na jó, nagy dolog, mert nem tudom, hogyan működik, mi van benne, hol kapja az áramot (oké, azt még tudom, ha megerőltetem magam...), ilyesmi, de mégse ez érdekel. Nehéz dolog felállni és itthagyni ezt a remek szerkezetet, pedig csak két mozdulat: kikapcs - feláll.
És ez a szánalmas. Nem az, hogy nincs valaki élő, akivel megoszthatnánk a gondolatmorzsáinkat, vagy az, hogy annyira érdekesnek tartjuk magunkat, hogy ezt mindenkivel közölnünk kell, hanem az, hogy ez ellen nem is akarunk tenni semmit. Én sem. Tudom, hogy nem vagyok jobb a Deákné vásznánál (ez egy jó mondás, csak azért írtam ide - csak azt nem tudom, hogy a Deákné tényleg nagy betűvel van-e).
Nah, ennyit a ma reggeli eszmefuttatásról, még nézegetek képeket, aztán megyek, és veszek Kantot. Tiszta ész kritikája. Vagy A tiszta ész kritikája.
ötödik - korán reggel (képernyő)
2007.03.06. 08:44 :: Lyrien
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lyrien.blog.hu/api/trackback/id/tr7943469
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
